TE Deum 2017 - 2017-05-22

Gaspari Gábor

„Aki nem tud hálát adni, az nem értékeli igazán amit kapott!” – Tanév végi Te Deumot tartott a II. János Pál Katolikus Szakkollégium

Dr. Németh Norbert igazgató atya a fenti gondolatokkal nyitotta meg a II. János Pál Katolikus Szakkollégium hálaadó szentmiséjét, amelyet július 18-án tartott a közösség a Zárdatemplomban.

 

A szentmisén koncelebrált Ft. Bodorkós Imre atya is, aki a szakkollégium meghívott vendége volt erre az ünnepre. Megtisztelték jelenlétükkel az eseményt a szakkollégiumi kurzusok vezetői, külsős munkatársaink, egyetemi oktatóink. Különleges egybeesés volt a július 18-ai dátum, hiszen ezen a napon a szakkollégiumunk névadójának Szent II. János Pál pápának volt a születésnapja.

Homíliájában Norbert atya Pápai Joci Origo című slágeréből hozta a vezérgondolatot:

„Engem négyévesen megszólított az Isten (…)

Benne bízhatok, mindig az igazat mondja

Vele sírhatok, de az utat mutatja

Egy olyan szövetség, ami marad örökké

Fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem”

A szakkollégiumnak az egyik legfontosabb szerepe az, hogy azokká az értékes embereké tudjunk válni, akikké a Jóisten terve szerint lennünk kell. Valósítsuk meg ezt azokban a közösségekben, ahol vagyunk. Így a szakkollégiumban is formálódunk és minden évben gyarapodunk közösségi élményekben, lelkiekben és tudásban egyaránt.

A szentmisét követően a szakkollégiumban folytatódott a program. Az ünnepségen a szakkollégium egész közössége nevében Bodorkós Imréné munkatársunkat köszöntöttük. A szakkollégium Zsuzsa nénije a szakkollégium megalakulása óta dolgozott velünk és a tanév végén elhagyja közösségünket: számára a jól megérdemelt nyugdíjas pihenőévek következnek. Ezúton is szívből köszönjük munkáját és szeretetét, amit az évek során tőle kaptunk!

A II. János Pál Szakkollégiumért Alapítvány idén negyedik alkalommal írta ki a II. János Pál Kiválósági Ösztöndíját. Ebben az ösztöndíjban azokat a szakkollégistákat díjazták, akik kiemelkedő tudományos, közösségi, művészeti vagy sporteredményeket és sikereket értek el. Nagy Zsolt a kuratórium elnöke értékelőjében aláhúzta, hogy egyre jobb és profibb pályamunkák érkeznek. Mutatja ezt az idei rekordszámú díjazott is. Kiválósági ösztöndíjasaink a 2016/17-es tanévben: Horváth Csaba Csongor, Kardos Lilla, Laczkó Éva Mária, Pesti Arnold, Pongrácz Benedek, Szeiler Bálint és Teleki Blanka. Művészeti ösztöndíjban Vörös Bianka szakkollégista részesült. A díjazottaknak ezen a helyen is gratulálunk!

A vacsora megkezdése előtt még egy kedves kötelességének tett eleget Norbert atya, jelesül bemutatta a szakkollégium új munkatársát Krenner Róbertné Zsuzsát, aki a nyáron kezdi meg munkáját nálunk.

Gaspari Gábor, szakkollégiumi titkár

Fotó: Gaspari Balázs


Vendégségben Budapesten - 2017-05-11

Kardos Lilla

A II. János Pál Katolikus Szakkollégium közössége Budapesten járt.       

Szakkollégiumunkban már szokássá vált, hogy minden tavasszal kirándulni megyünk. Tavaly Pozsonyt, idén a fővárosunkat, Budapestet fedeztük fel. Szakkollégiumi közösségünk hármas pilléren áll: a lelki programokon és a tanulmányokon túl a közösen megélt programjaink alkotnak szerves egységet. Fontosnak tartjuk az együtt megélt programokat: ezen keresztül is erősítve közösségünket!

A kirándulásra 2017. május 6-án került sor. Szombat reggel 7 órakor, kissé álmosan, de annál lelkesebben indultunk neki az útnak. Budapestre érve az első úti célunk a Parlament volt. 2016 áprilisában a szakkollégiumunk támogatói estjének díszvendége volt dr. Kövér László házelnök úr, akitől még a támogatói esten kaptunk meghívást: látogassunk el az „ország házába”. Az Országházban a kb. 40-50 perces vezetésen több érdekességet is megtudtunk: a magyar Parlament 3. legnagyobb Parlament a világon, az Országház kupolájában akár egy 10 emeletes ház is elférne.

Az ebédet a Sapientia Szerzetesi Főiskolában fogyasztottuk el. Ezt követően mindenki a már korábban kiválasztott programokon vett részt. A csapat jó része a Terror Házába ment, sokan mentek a Vajdahunyad várába, és néhányan szabad programot választottak. A programok után mindenkinek jutott egy kis szabad ideje, hogy felfedezze a várost. A nap sikeréhez a remek idő is hozzájárult.

A nap végén kissé fáradtan, ám élményekkel gazdagodva indultunk haza. Köszönjük a II. János Pál Szakkollégiumért Alapítványnak, hogy lehetővé tették, hogy részt vehettünk ezen a csodás napon.

A programot az EGYH-KCP-17-EPER-0067 pályázat támogatta.

(Kardos Lilla szakkollégista)

(Fotók: Mihajliv Renáta szakkollégista)


Tréning elméletben és gyakorlatban - 2017-05-05

Kiss Zsanett

TRÉNING ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN

A II. János Pál Katolikus Szakkollégium hallgatói Őrtilosban jártak! 

Szakkollégiumunkban hagyomány az, hogy tavasszal a szakkollégisták egy része csapatépítő, közösségfejlesztő tréningen vesz részt. Az idei tréningünket és közös játékunkat Őrtilosba szerveztük. Április utolsó hétvégéjén egy csodálatos élményben lehetett része szakkollégiumunk kis csapatának. 16-an indultunk útnak péntek délután a Somogy megyei kis faluba, Őrtilosba, ahol már várt ránk egykori szakkolis társunk Zsófi és édesanyja Gyöngyi néni.  A tréninget Szabó Leventéné Andrea vezette. Andrea a szakkollégiumunk oktatója is. A tréning célja az inkluzív (befogadó) szemlélet kialakulásának segítése, attitűdformálás és a közösségi élmények formálása volt.

A szállásunk elfoglalása és a vacsoránk elfogyasztása után kezdetét vette az első foglalkozás. A csapatépítés különböző technikáival, élményszituációk feldolgozásával, hasznosításukkal foglalkoztunk. A tréning során egy szórakoztató „játékon” keresztül kellett felismernünk, hogy semmi sem kerülheti el a figyelmünket, minden apró részlet számít, hisz így van ez az életben is. A péntek este lezárásaként igazi lazítás volt csocsóbajnoksággal.

A szombati napon a csapatépítés és közösségerősítés gyakorlati alkalmazását próbáltuk ki: részesei (sőt szervezői) voltunk az őrtilosi lakodalmas játéknak, ahol a szakkollégisták vezetésével és közreműködésével mozgattuk meg a nézősereget. A mennyasszonyt Petra, a vőlegényt, párja Gábor alakította. Vőfélyünk Bálint volt, aki minden várakozást felülmúlva hozta a szerepet. Hisz tudjuk „ha van egy jó vőfély, van egy jó lakodalom is”! A nap folyamán fiaink még inkább kivették a részüket a lakodalomból, több beugrós szerepet is elvállaltak. Ilyen volt például az étkek tálalása, ahol Csongor, Bendő és Béla remekelt. A deresre húzásnál a Pandúrok (verőlegények) szerepét is Bendő és Laci kapta, ahol szegény Csongorunkat is megbüntették. Végül pedig nem feledkezhetek meg táncos csapatunkról, akik a színpad problémáitól eltekintve, egy profi produkciót mutatattak be.

A sok programelem megvalósítása során egy elem különösen érintette szakkollégistáinkat:  egy fontos elem, amit semmiképp sem hagyhatok ki, hisz a legnagyobb „meglepetés” természetesen, hogy a mi Petránk valódi menyasszonnyá vált ezen a napon. Gratulálunk Nektek!

A vasárnap a lazításé volt: ébredés után csapatunk még meglátogatta a Szent-Mihály hegyi kis templomot. A hegyről elénk táruló gyönyörű panoráma ihletet adott nekünk egy utolsó közös fotózkodásra, ezek voltak a búcsú pillanatai. Azonban bátran állíthatom, hogy jövőre visszatérünk…

A programot az EGYH-KCP-17-EPER-0067 pályázat támogatta.

Kiss Zsanett, szakkollégista


Együttműködési megállapodás az ELTE-vel - 2017-05-02

Magyar Kurír

Egyházi intézményekkel írt alá együttműködési megállapodásokat az ELTE Szombathelyen

2017. április 28. péntek 20:35

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a szombathelyi egyházi felsőoktatási intézmények együttműködési megállapodásait április 28-án Szombathelyen, a püspöki palota dísztermében írták alá.

Császár István, a Szombathelyi Egyházmegye kormányzója, Mezey Barna, az ELTE rektora, Németh István, az ELTE szombathelyi koordinációs rektorhelyettese, Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora és Németh Norbert egyetemi lelkész, a II. János Pál Katolikus Kollégium és Szakkollégium igazgatója írta alá a megállapodásokat az ELTE, az egyházmegye, a Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központja, a II. János Pál Katolikus Kollégium és Szakkollégium, valamint a szombathelyi katolikus egyetemi lelkészség képviseletében. Az aláírókat levélben üdvözölte Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Császár István néhány mondatban visszatekintett az ELTE jogelőd intézményének 1635-ös nagyszombati megalapítására, majd további, részben szombathelyi, részben kőszegi és zalaegerszegi példákkal igazolta, hogy az egyházi szemléletben régen és ma egyaránt mennyire fontos szerepet kapott az oktatás, a kultúra ügye.

Mezey Barna arról beszélt, mennyire büszke az ELTE a múltjára; arra, hogy a legrégebben működő magyarországi egyetem, és a tehetséggondozás első hazai mecénásának nevezte az alapító Pázmány Pétert. Az egykori főpásztor a három részre szakadt 17. századi ország kilátástalannak tűnő viszonyai közepette ráébredt, hogy Magyarország sorsa függ az elitképzéstől, s hogy ez hosszú távon mindennél kifizetődőbb – és a történelem őt igazolta. Az ELTE az alapító nyomdokain járva mindig partnereket, szövetségeseket keres e feladat minél jobb ellátásához, a hálózatok világában ugyanis csak így lehet versenyképesnek maradni. Az integrációs megállapodás aláírását ezért most újabbak követik az egyházmegyével, a Győri Hittudományi Főiskolával, a szakkollégiummal és az egyetemi lelkészséggel, ami portfólióbővülést hoz az ELTE, és kínálatbővülést a diákjai számára – tette hozzá.

 

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke rövid levelének felolvasása után aláírták a három megállapodást, majd Lukácsi Zoltán beszéde következett. Felidézte az ELTE-n töltött öt évét (ahol diplomáit és doktorátusát szerezte), azt a szellemi tágasságot, amelyet ez a multi- és universitas jelentett az életében. Most egy katolikus intézményt képvisel, és ő a katolikus jelzőt mindig az egyetemesség értelmében használja – hangsúlyozta –, ezért különösen jelentős lépésnek tartja, hogy az ELTE és a győri főiskola, ez a két, egyetemességre törekvő intézmény az együttműködés mellett döntött. A főiskola kicsiny intézmény, amely számára roppant sokat adhat a „nagy testvér” támogatása, de biztos abban, hogy ők is színesítőleg hatnak a másikra. Az ilyen alulról jövő szövetségek viszik előre az egyetemek ügyét, és nem a felülről elrendelt átszervezések, adminisztratív beavatkozások – tette hozzá.

A zárszót Németh Norbert mondta. Rámutatott: az evangélium nemcsak egy bizonyos kultúrát épít, hanem más területeket is átjár. A II. János Pál Katolikus Kollégium és Szakkollégium például hozzájárul a keresztény értékeket valló diákok tudományos elmélyüléséhez, és igyekszik eloszlatni az egyházi felsőoktatási intézményekkel szembeni előítéleteket. A lelkészség pedig többek között nyitott programokkal, keresztény világnézeti kurzusokkal próbálja felkelteni a nem vallásos diákok érdeklődését is.

Fotó: Lambert Attila
Kiss Péter/Magyar Kurír

További beszámolók az eseményről itt olvashatók:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egyhazi-intezmenyekkel-irt-ala-egyuttmukodesi-megallapodasokat-az-elte-szombathelyen

http://vaol.hu/hirek/megallapodast-kotott-az-elte-es-a-szombathelyi-egyhazmegye-1832839?block=plt_modal_gallery&galery=3051475

http://www.martinus.hu/hirek/7237/egyhazi-intezmenyekkel-irt-ala-egyuttmukodesi-megallapodasokat-az-elte-szombathelyen


Szakkollégiumi Lelkigyakorlat 2017. - 2017-04-11

Teleki Béla István

Büszkén mondhatjuk, hogy a lakók többségi részvételével sikeres programot zártunk, mely mindazok munkáját tükrözi, akik segítették az imák, előadások, étkezések, keresztút és végül a szentmise szervezését. Kálinger Roland alias Rozsé atya (a Magyar Honvédség tábori lelkésze) ittlétének nyomai: ezer cenzúrázatlan kép fiúkról Kalasnyikovval és lányokról burkában, amerikai csomagolópapírok a legkülönbözőbb helyen elrejtve, az ebéd maradéka, melyből szerencsések napokra eleget zsákmányoltak, illetve - elsősorban - a nagyböjti üzenet kibontva, mellyel mindannyian el vagyunk látva Húsvétig.

A szakkollégium nagyböjti lelkigyakorlata április 7-én, péntek 14 órakor vette kezdetét.

 

A padlásteremre igyekvők a lépcső nézetéből elsőre egy katonai csizmával, terepszínű ruhában egy megtermett, borostás alakkal szembesülhettek, szerencsére az előkészített kávé sokak megnyugvására szolgált. Norbert atya imaolvasással egybekötött bevezetője után kezdetét vette Rozsé atya bemutatkozása, melyben tisztázta papi mivoltát és figyelmeztetett az előttünk álló 24 óra nehézségeire.

“a cél nem az, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy szembenézzünk önmagunkkal”

Az első öt perc elteltével mindenki számára világossá vált, mi volt a célja Norbert atyának, mikor kötelező programnak hirdette a lelkigyakorlatot. Előadónk jó adag humorral és katonás lendülettel adta át az amúgy nehéz témának ígérkező ‘rabság’ gondolatát. Mi az a szabadság? Lehet-e szabadon élni rabságban? Minek vagyunk mi a rabjai? Aki e kérdésekre nem kapott választ, az valószínűleg nem figyelt, de lehetősége nyílt az ezt követő kiscsoportos beszélgetéseken ismereteit bepótolni. A négy kiscsoportos beszélgetésen esett szó a függőségekről, személyes példákról, lelki és testi béklyókról, mely egy magunkfajta egyetemistának is nagy gondot okoz a feladatainak teljesítésben. Ezzel párhuzamosan gyónási lehetőség nyílt mindkét atyánál, ennek köszönhetően a kollégium még sokáig tisztábban ragyog belülről.

 

Szusszanásnyi pihenés után keresztutat imádkoztunk lélekébresztő gondolatokkal a Zárdatemplomban, majd vacsorára került sor.

Az hogy a Brenner János emlékév kapcsán leforgatott kisfilm pont mostanra készült el, puszta véletlennek tűnhet, mindenesetre premierhez hűen vastapssal lett jutalmazva a szakkollégium filmes brigádja. Ez követően a tábori lelkészek munkájába nyerhettünk bepillantást, amit számtalan - a csomagtartóból elővarázsolt - katonai felszereléssel is demonstráltak nekünk. Elsöprő sikert aratott a fényképes élménybeszámoló az atya küldetéseiről, csakúgy, mint a sokat tapogatott katonai felszerelések, felbecsülhetetlen éjjel látó készülék, és rögtönzött utó-vacsora katonai túlélő csomagból.

Nem csoda hát, hogy Rozsé atyát az exkluzív részletekért fogva tartottuk egészen este 10-ig. Ő így fogalmaz:

“golyóálló mellényünk a hitélet, a mi fegyvereink ...a szentségek” 

Másnap szokáshoz hűen egyszerre és pontosan jelent meg a csapat, melynek kapcsán elhangzott a sorkatonaság gondolata... A ruhacsere ellenére sem volt nehéz felismerni az előadó atyát, aki egy ébresztő imádságos éneket követően bele is kezdett második témájába, a szenvedésbe. A hátsó sorban ülve is érezni lehetett a feszültséget, amit a már megismert humor és egyszerű üzenetek oldottak. Rozsé atya tanítása szerint:

“minden rabság után szabadság vár téged”

és ez önmagában elindította a soron következő kiscsoportos beszélgetések gondolatmenetét, hiszen a lélek rabsága, a szenvedés, azaz a ránk osztott kereszt cipelése módot ad személyiségünk fejlődésére, a körülményeink megbecsülésre, másokhoz, mások szenvedéséhez viszonyítva is. A megérett és átbeszélt benyomásokat egy szentmise és közös ebéd koronázta meg.

Így összességében állíthatom, ha Rozsé atya jelensége nem volt nagy hatással a böjti készületünkre, akkor semmi. Nekem személyesen az üdvösségről alkotott véleménye az, amit bármikor szívesen plagizálok:

“Ezüstéremmel is be lehet jutni a mennyországba, csak ciki”  

(Teleki Béla István, szakkollégista)

 A programot az EGYH-KCP-17-EPER-0067 sz. pályázat támogatta.